Történetünk

"Vajali Mindenes" Kennel
Kutyás életem már kisgyermekkoromban elkezdődött. Nem emlékszem „kutyamentes” időszakra, szüleimnél mindig több kutyánk volt, és általában több fajtával éltünk együtt.

Ahogy cseperedtem, egyre jobban szerettem volna egy olyan saját kutyát, melyet magam képezhetek és eredményesen használhatok. Édesapám hívta fel a figyelmemet a Labrador retriever fajtára, melyet gyerekkoromban szinte csak a szakirodalomból ismertünk. Tulajdonképpen csak a könyvekre hagyatkozva döntöttem egy ilyen fajtájú kutya „kipróbálása” mellett, és 1991-ben vásároltam meg első, fekete labradoromat, Álmost.
A választás "telitalálatnak" bizonyult. Kedves, labradoros temperamentuma miatt, a családnak nem volt nehéz megszeretni Álmost, továbbá munkában való használhatóságáról is gyorsan bizonyságot adott. Közvetlen környezetünk vadászai előtt akkoriban ez a fajta gyakorlatilag ismeretlen volt, sokan furcsálták is a velem lévő fekete kutyát. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, hiszen Álmos kiválóan kereste meg, és hozta el sebzett apróvadat szárazról-vízről egyaránt. Fokozta a kutya elismerését az is, hogy a sebzett nagyvadat is nagy magabiztossággal kereste meg. 
Diákként sok idővel rendelkeztem, az iskolában töltött időt leszámítva állandóan Álmossal voltam. Rendkívül szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, és a vadászat mellett rengeteg "civil" dologra is megtanítottam a csibészeléstől az elveszett tárgyak megkereséséig. Sajnos egy, a kutyáknál egyébként

ritka betegség miatt, csak öt évig lehettünk együtt. De ez a rövid idő is elegendő volt arra, hogy Álmos révén elköteleződjek a fajta mellett, így Álmost unokája, Nádor követte. Nádor 15 éven keresztül volt mindennapjaim része. Hivatásos vadászként dolgozom, így szinte minden reggel és este, illetve gyakran egész nap velem volt. Saját családom alapításakor természetesen Nádor is költözött velem, nyugodtan mondhatom, hogy gyermekeim nevelésében is részt vállalt.
Kan kutyáim rendszeresen fedeztek, de a saját kennel alapítása az első szuka kutya érkezéséig váratott magára. Ő volt Gyűszű, aki a másik kedvenc kutyafajtám, a szálkásszőrű tacskó képviselője. Gyűszű első almának érkezésekor már olyan kennel nevet igyekeztem találni, amely a két fajta eltérő profilját összefogja, továbbá a labrador retriever sokoldalúságát is érzékelteti. Így esett a választás a „Vajali Mindenes” kennel névre.